Eljött a nap, amire hetek óta készülök. Már vasárnap este megérkeztem a világ legdélibb városába, hogy legyen időm megpihenni a február 20.-i beszállás előtt. Ushuaia, az argentín Tűzföld központja egy nyüzsgő turista város. A Bark Europa már 17.-e óta itt van az öbölben, tegnap délelőtt meg is lestem a távolból, és csináltam róla egy-két lesifotót, ezt láthatjátok feljebb. Jelenleg az 54. szélességi fokon vagyok ez körülbelül Dublin vagy Gdansk távolsága az egyenlítőtől. A déli félteke időjárása azonban nagyon más mint az északié hiszen itt nagyjából a negyvenedik szélességi foktól délre már alig vannak kontinensek ezért a föld forgása miatt akadálytalanul gyorsuló szél az óceánokat korbácsolva sokkal erősebbe fúj, mint az északi oldalon. Az időjárás a skót nyarak hangulatát idézi, nappal 12-15 fok van gyorsan sodródó felhők hosszabb-rövidebb napsütéssel. A napkelte 6 óra körül van, a naplemente 21:15-kor.
Így hogy túl vagyok a bevezető kirándulásokon, kezdetét veheti az igazi kaland, amiért elindultam. Bízom benne, hogy az eddigi írások sem voltak unalmasak vagy zavaróak azoknak, akik feliratkoztak a hírlevélre. Akinek mégis csalódást okoztam, esetleg értetlenül olvasták, hogy mit csinálok az Antarktisz helyett a trópusokon azoknak a következő mentséggel próbálok szolgálni: úgy képzeltem, hogy bár a kiterjedt légi infrastruktúrának hála korunkban már szinte egy pillanat alatt átsuhanhatunk bolygónk másik felére, de a nagy utazások romantikájának a klasszikus európai kalandleírások szellemében része lehet a beszámoló arról, ahogy a világjáró eljut céljához, és utam bizony a trópusokon vezetett keresztül. Igyekeztem egy kicsit magazin szerűen értekezni arról, amit menetközben megfigyeltem. Amit írtam az természetesen mind a saját szubjektív véleményem és megélésem, amivel senkit nem állt szándékomban megbántani. Ez a csodálatos a személyes útleírás műfajában, hogy így írhatok benne.
Itt is újra szeretném kiemelni, hogy minden visszajelzésetekért, minden emailért, javaslatért és kérdésért végtelenül hálás vagyok, akkor is ha nem tudok rá a dolgok sodrásában azonnal válaszolni. Annak ellenére, hogy nagyon vágyom ezt az utat, hazudnék, ha nem vallanám be hogy a várakozás pillanataiban ne szorulna néha össze a torkom a hátam mögött lopakodó kétségektől. Egyfajta félelem és magányos szorongás kíséri az emberek világától való közeli elszakadásom. Értem ezeket az érzéseket, hiszen ezek azok, amik együtt mozdulnak a végtelen szabadságvággyal ami bennem mozog. De amikor látom, hogy másokat is érdekel az amit most megélek, az sokat segít ennek az átvészelésében. Kedves olvasó, köszönöm ha enyhülést nyújtasz nekem a vihar előtti csendben az indulást megelőző felőrlő órákban.
Kommunikáció a hajóról
Térjünk hát rá a gyakorlati kérdésekre: Hogyan fogok tudni kifelé kommunikálni a hajóról? Miután kifutunk utunk egyetlen biztonságot jelentő kikötőjéből és elindulunk az embernemjárta földek felé, a Beagle csatorna egyes részein még lesz egy rövid ideig térerőm. Utána azonban az egyetlen módja a külvilággal való kommunikációnak a hajón található műholdas kapcsolat lesz, ami rendkívül drága. Nagyjából 50 centet kell 1KB adatért fizetni ha használni akarom, vagyis ezen keresztül kizárólag szöveges emaileket tudok küldeni. A honlap be van állítva arra, hogy az erre szolgáló speciális email címre küldött üzeneteimet automatikusan átalakítsa bejegyzésekké. Ez egy nagyon buta algoritmus úgyhogy lényegében nyersen, szerkesztés nélkül fogjátok megkapni amit írok. Sajnos ha ilyen sunyi módon kerül feltöltésre az információ, arról a rendszer nem küld emailt így a hírlevelet átállítom egy heti összefoglaló küldésére. Aki nagyon kíváncsi az természetesen megnézheti minden nap a honlapot, hogy jelent-e meg valami, de nem fog automatikus értesítést kapni róla.
Ugyanígy február 21.-én európai idő szerint dél körültől semmilyen módom nem lesz rá, hogy megkapjam üzeneteiteket, csak akkor fogom őket látni, ha március 12.-én partra szálltam. Semmilyen információt nem fogok kapni a külvilágról addig, csak kifelé tudok küldeni. A méretbeli korlátok miatt képeket is csak a visszaérkezésem után tudok közzétenni. A legkisebb használható képek is legalább 40-50KB nagyságúak lennének vagyis 20-25 eurót kéne fizetnem a kijuttatásukért, amíg a déli óceánon hajózunk (ha egyáltalán elbírna a rendszer ekkora fájlokat). Igyekszem márciusban feltölteni a leírásokhoz a képeket és remélem, hogy minél több email vár majd rám a postaládámban tőletek. Hamarosan újra jelentkezek, akkor már a Bark Europa fedélzetéről. Megosztok néhány képet Ushuaiáról, hogy lássátok milyen a világ végén (a város titulusa ugyanis Fine del Mundo). Miután visszatértem még lesz egy napom, hogy a környéket felfedezzem, akkor talán egy kicsivel többet tudok mutatni a tűzföldről is. De úgy gondolom, hogy elég fáradt leszek, úgyhogy nem ígérek semmit!
FONTOS! Valószínűleg a következő 24 órában meg fog jelenni egy teszt bejegyzés a honlapon, azért, hogy kiderüljön, hogy működik-e a hajóról az automatikus bejegyzés generálás. Ez remélhetőleg csak rövid ideig marad kint és tudom majd törölni.
Mendozáról és az Andok kirándulásról majd csak azután fogok tudni írni, ha visszaértem, egyszerűen nem maradt időm rá.
