Többször megesett olyan velem mostanában, hogy valamilyen programra hívtak február-márciusban, mire azt kellett, hogy válaszoltam, hogy az nekem nem lesz jó. A kérdezőből ezen a ponton még általában őszintén és fesztelenül tört elő az oknyomozó újságíró. A közülünk a legjobbakat is időnként maga alá gyűrő emberi gyanakvás ugyanis ilyenkor gyakran nem hagy nyugodalmat az egónak azzal kapcsolatban, hogy itt most csak le akarják-e rázni az ember gyermekét, vagy komoly, netalán elfogadható indokok, ne adj isten valami baj(!) (mennyire szeretik is az emberek a másik ember baját) van az elutasítás hátterében. A gyanakvó így gyanútlanul teszi fel következő kérdéseit: “Hogyhogy? Mit csinálsz?”. Erre aztán jön a hidegzuhany. A valóságnak megfelelően azt válaszolom, hogy “az Antarktiszra megyek hajózni”. Beszélgető partnereim többségének az arcán ezen a ponton különféle értetlenségeket véltem felfedezni átsuhanni – az őszintébbek ilyesmiket mondtak, hogy “dehát ott nincs is tenger”, vagy “nem fogsz fázni?” – de ezek fölött aztán legtöbb esetben győzedelmeskedett az emberek hétköznapi nyugalmát védő természetes reflexünk: a bonyolult és sok energiát igénylő tovább kérdezés helyett egy “Ja, OK!”-val könnyen ki lehet mászni a nem várt helyzetből, majd egy “De jó” neked!”-el palástolva értetlenségünket tovább siethetünk életünk jól kitaposott mindennapi ösvényén.
Vannak aztán persze közeli barátaim, akik részletesen próbálnak kifaggatni mindenről, de sokszor azon kapom magam, hogy a végtelen szervezkedés közben türelmem vagy ékesszólásom cserben hagy, és amikor homályos aggyal próbálok obskurus részletkérdésekre válaszolni sokszor még magam sem tudom a választ. Ezzel kapcsolatban természetesen a legkeményebb keresztkérdéseket anyukám tudja feltenni, akit úgy sem fog semmilyen válaszom megnyugtatni.
Mindenesetre engedve a kívülről rámnehezedő nyomásnak úgy gondolom, hogy jó kezdet felvázolni magának az utazásnak a tervét, természetesen helyet hagyva a véletlennek, hogy majd menetközben alakítsa át ezeket. Ezen túl pedig a miértek bontakozzanak csak ki lassan ennek a naplónak az írása közben, de reményeim szerint legkésőbb akkor, amikor a hánykolódó kabinban majd számot vetek eddigi életemmel.
Hogyan is lesz ez? Huszonkét napos tengeri útra fogok kihajózni a Tűzföldön, Dél-Amerika legdélibb részén, a Magellán szorostól is délre található Ushuaiából hogy végül ugyanoda is térjek vissza. Maga az út a déli szélesség ezen távoli 54. fokáról a Beagle csatornán kezdődik, hogy utána a Horn fokot megkerülve délnek forduljunk és szerencsés esetben négy nap alatt átkeljünk a Drake átjárón mely a világ legveszélyesebb tengerei közé tartozik, nem utolsó sorban mivel három óceán különböző összetételű vizei keverednek itt össze a tomboló ötvenesek örökösen fújó viharos szeleinek árnyékában. A sikeres átkelés után megérkezünk az Antarktisz-félsziget szigeteinek relatívan nyugodtabb zónájába és tíz-tizenkét napig folyamatosan dél felé mozogva újabb és újabb partraszállásokat kísérelünk meg az érintetlen kontinensen, hogy aztán visszatérjünk északra az emberek birodalmába.
A hajó amivel erre az útra vállalkozunk a “Bark Europa” névre hallgat. 1911-ben építették Hamburgban, mai formáját 1994-ben nyerte el. Gyönyörű háromárbócos nagyvitorlás hajó (“tall ship”), Holland lajstromozású. Hazai kikötője Hága, de évtizedek óta a világ déli óceánjait hajózza Dél Afrikától a csendes-óceáni szigetekig. A hajó 56 méter hosszú és 8,6 méter széles. A merülése 3.2 méter, a teljes vitorlázata több mint 30 kifeszíthető vászonból áll. Már alig várom, hogy a kezemben foghassam a kormányát.
48 fős legénységéből kb 15 az állandó tengerész, a többiek magam fajta gyakornok matrózok. Napi nyolc órát leszünk szolgálatban, három csapatba osztva. Amikor nem a hajó irányításával vagyunk elfoglalva, akkor további oktatást kapunk a sarkvidéki az óceáni és nagyvitorlás hajózásról illetve az Antarktisz egyedi flórájáról és faunájáról, annak megőrzéséről. Mivel még sosem volt ekkora hajó a kezemben(a saját tengeri hajós engedélyem 24 méteres hajóig szól, az Európa több mint kétszer olyan hosszú), magán az úticélon túl a hajó irányításának és kezelésének megismerése is óriási motiváció számomra.
Külön szakasza lesz az útnak eljutni Ushuaiába és vissza, ami tényleg nagyon messze van Magyarországtól. A Párizs – Buenos Aires repülőút önmagában 15 óra körül van és onnan még 3000 km-t kell majd mennem délnek. Ha már ennyire messzire megyek, igyekszem a maximumot kihozni az útból. De ezúttal igyekszem ezt okosan tenni, hírhedt vagyok ugyanis arról, hogy nem bírok betelni egy új hely felfedezésével és ezért akaratlanul is képes vagyok a végletekig túl hajszolni magam. Legutóbb, amikor teljesült egy régi álmom és eljutottam Kaliforniába egyedül voltam és egyszer volt egy olyan három és fél napom amiből sikerült több mint 20 órát vezetnem, mindeközben bejártam két nemzeti parkot, megnéztem Vegast és a Hoover Damot, ja és egy ponton még szörföztem is! Mert miért ne? Meg is volt a böjtje. De be kell látnom, hogy ezúttal kénytelen vagyok jobban beosztani az erőmet, legalábbis addig biztosan, amíg nem szállok le a hajóról. Ami most vár ahhoz részben fizikailag kimerülten sem szabad neki vágni, de fejben is nagyon jelen kell majd lenni.
Amikor ezt tudatosítottam magamban örömmel vettem, hogy Buenos Airesben ismerek valakit, aki most az ottani nyári forróságban csatlakozna hozzám, hiszen társakkal mindig könnyedebb utazni. Orsit még Budapestről ismerem, ő már egy ideje Argentinában lakik. Az a tervünk, hogy a behajózásom előtt még eljutunk vele az Andok hegyvonulatáig, meglátogatjuk ottani ismerőseit és megnézzük miért dícséri mindenki azokat a tájakat. Miután végzek még hagyok magamnak egy hetet Buenos Aires és környéke felfedezésére, hogy végül Amsterdamon keresztül repüljek haza Budapestre. Ez tehát a terv nagy vonalakban. Alább összefoglalom részletezve is, hogy mi várható:
- Február 7.: Indulás Budapestről Buenos Airesbe
- Február 8-10.: Buenos Aires
- Február 10-17.: Andok kirándulás
- Február 18-20.: Ushuaia
- Február 20-Március 12.: Expedíció
- Március 12-14.: Ushuaia pihenés
- Március 14-22.: Buenos Aires és környéke
- Március 23: Hazaérkezés
