Így tehát napokra Kathmanduban ragadtam. Anil befogadott magához. Meg kellett hát tanulnom egy keleti nagyvárosban élni valamennyire, különben csak ülhetek
Ram egy érdekes ember. Most, hogy már sok-sok napot töltöttem vele egyre jobban megismerem őt. Ahogy halmozódnak az apróságok egyre
A második nap egy enyhébb, de szintén 1000 m-es mászással telt. Na, de hogy is kell elképzelni az útnak ezt
Nahát véget ért a tábor. Az utolsó este már a pihenés és lazítás jegyében telt. Február 17-e Shiva napja a
Panauti egy csodálatos középkori nepáli kisváros és a belváros ahol mi lakunk vörös téglákkal kirakott utcáival épp a világörökség címre
A ház amiben lakunk Anilék családi háza. Most összesen 10-en lakunk benne. Itt laknak Anil szülei. Az idősebb bátyja és
Nohát ma már tényleg megérkeztem és minden kiderült. Kiléptem a hotelből, ami választófal volt köztem és a valódi Nepál között.
Ha nem akarsz lemaradni az új bejegyzésekről, akkor itt kérhetsz értesítést róluk!
A feliratkozással elfogadod az Adatkezelési Tájékoztatóban leírtakat. A hírlevélről bármikor leiratkozhatsz.
A fenti kép a legutóbbi Instagram bejegyzés, amit megosztottam.
