Most csak nagyon gyorsan írok egy pár sort. Tegnap délután megérkeztem Nepálba. Nagyon durva pánikkal indult az egész. Nem volt még meg mindig a kapcsolatom az SCI szervezethez. Reggel még kétségbeesetten írtam egy E-mailt olyan címekre amiket korábban nem próbáltam. De mivel rögtön utána jött a 4 órás repülés tudtam, hogy semmi információt nem tudok szerezni mikor leszállok Kathmanduban. A himalája hihetetlen ahogy jön feléd miközben száll le a gép. Kathmanduban a reptér nagyon pici. Összesen 2 övön futnak a csomagok és az egyik ráadásul rossz is volt. A tömeg leírhatatlan és a szállított dolgok mennyisége is. Ugyanis akik külföldön dolgoznak sokszor csak 2-3 évente jönnek haza a családjukhoz, viszont akkor mindent hoznak. Nem ritka az 5-6 feladott csomag, tévék, porszívók hatalmas köbméteres pokrócba csomagolt bálák. Egy gép kipakolása normál esetben is 2 óra. Én az elromlott futószalag miatt 4-et álltam ott, mire kiderült, hogy nincs meg a csomagom. Na ekkor éreztem a pánikot. Ott álltam több ezer km-re otthontól, nem volt meg semmim és egy szót sem tudtam még arról, hogy egyáltalán tudok-e menni ebbe a táborba, ahova elvileg jöttem. Nem ajánlom az érzést. 🙂
Na aztán persze jobb lett. Egy ember a csomagosnál nagyon segítőkész volt egy pillanat alatt megmondta, hogy a csomagom a következő géppel jön Dubaiból mert elkeverték a reptéren. Biztosan látta, hogy milyen kétségbeesetten lépek oda hozzá, mert azt is hozzá tette, hogy ne féljek Nepálban és ne érezzem magam egyedül, az emberek mindig segíteni fognak. Ez egy csodálatosan jól eső érzés a fáradt utazónak, azt garantálhatom. 🙂 Eddig győztél Nepál!
Még mindig kicsit sokkos állapotban hagytam hogy rábeszéljenek egy majdnem 30 dolláros hotelre, ugyanis ott van wifi. Szükségem volt wifire. Vettem gyorsan egy SIM kártyát, beléptem a reptér melletti hotelbe, és ott volt a válasz a postafiókomban. Üdvözöltek Nepálban és leírták, hogy kell holnap eljutnom oda ahol lesznek. És kaptam telefonszámokat! Úgyhogy most itt ülök másnap reggel, minden rendben. Ha ezt befejeztem megyek Kathmandu belvárosába és három körül buszra szállok. (azt hiszem 5:15 perc az eltérés otthonnal, de hirtelen nem vagyok benne biztos, kicsit kaotikus most minden még).
Nem mellesleg wifi. Nem tudom mikor tudok írni legközelebb mert vidéken általában áram sincs, nem hogy internet. De majd igyekszem naplózni az élményeket. Képet még nem tudok adni, mert már bent van a gép a táskámban én meg lent ülök a hotel előterében. De legközelebb lesz sok kép is. Meg megírom Dubai második felét. Szép napot nektek! 🙂
